|
2008-05-12 19:13:22, hétfő
|
| |
| |
SZDSZ: az ördög ügyvédei
Az ember tragédiája: Budapest szín
2008 máj. 7.
Különös dolog SZDSZ-es fejekkel vagy olyanokkal beszélgetni, akiket az SZDSZ megérintett, vagy éppenséggel most is kontaktusban vannak, de érdemes őket megérteni, mint ahogyan érdemes megérteni pl. a madárinfluenzát is, ha kiutat akarunk találni a bennünket sújtó 7 in 1 csapás alól.
Az SZDSZ-es fejek, szemben a szocikkal, nem életfogytig SZDSZ-esek, sőt, még csak nem is életfogytig hûek "a párthoz". Ez elsősorban annak köszönhető, hogy ez a társaság (akármilyen különös is ezt elhinni) intellektuális alapokon szerveződik. Olyanok, mint a scientológusok, agyra mennek, és a gyógyulás gyakorlatilag bármikor bekövetkezhet, ezért is tartják magukat rövid szellemi pórázon (lásd, Horn Gábor 1 órára lazult el félévnyi véres-szájú gengszter-párt szóvivői meló után, és máris olyat talált mondani, ami miatt még mindig pattanásosra dühöngik magukat MSZP-s elvtársaik, sőt, azok Moszkvai elvtársai is.
Ez utóbbi mondat egyébként nem valami összekacsintás-féle akart lenni azokkal, akiknek a pártjára e sorok írója is jó sokszor szavazott (2002-ig, inclusive), hiszen ha valaki a te köreidből válik a hazádat tönkrezúzó horda katonává, nem fogod örömmel nézni a tévét, hogy "odass, a Horn megint benne van a tévében!", sőt, sokkal inkább elítéled azt a kártevést, amit az illető mûvel.
Ha az SZDSZ-es fejeket meg akarjuk érteni, a szocializmusig kell visszamennünk (nota bene, az egész ország visszament idáig, anélkül, hogy az SZDSZ-t meg akarta volna érteni, így ma már kb 1978-81-ben élünk, ami nem jó hír). A szocializmusban e fejek nagyreményû ifjak voltak, akik abban a tudatban ténykedhettek, hogy így vagy úgy, de eljön még az ő országuk. Ha az MSZMP és a szovjetek maradnak, akkor disszidálás, ha nem, akkor hazai pálya. Szó szerint úgy tekintettek magukra, mint intellektuális felső tízezerre (e szavakkal). Egy árnyék-kormány, egy árnyék-uralkodó osztály élt és virult Budapesten az ő személyükben. Természetesen nem voltak egyedül, hiszen rengeteg fiatal volt beindulva a jó dolgokra, a szabadságra, a fejlődésre, a társadalmi átalakulásra, a demokráciára, de ők annyiban mások voltak, hogy nekik biztos volt a helyük a jövőjük, a nagy volumenû karrier. Miközben megvetéssel tekintettek a mocskos, mindenkit sújtó rendszerre, az is benne volt a pakliban, hogy nekik jár az, amit most ezek a zsíros hajú, fejû és agyú MSZMP-sek élveznek (ez persze deduktív, fordított irányú érvelés, a mai aktív SZDSZ-esek azok, akiket e tulajdonságok visszamenőleg jellemeznek, akkoriban mindezt nem lehetett látni, ahogyan az oviban sem derül ki, kiből mi válik 20 év múlva.
A lényeg, a döntő pillanat az 1994-es fúzió (a korábbi irigyelt ellenségekkel, az MSZP-vel). Mi történt ekkor? Tömören: "jöjjön el az én országom - itt és most". Inkább mi, mint ők. Inkább mi és ők, mint ők. Mi mindenképp. Pető Iván pártelnök pár nappal a fúzió előttig azt hazudta, "az MSZP-vel soha!". Az amerikai követség közbenjárására az MSZP-sek hosszú távú uralkodásuk biztosítékaként részt kínáltak a hatalomból korábbi ellenségeiknek, szép nagy ország, jut is, marad is (mondhatták 1994-ben). Ezalatt, ugyanekkor az SZDSZ-eseket (bizonyára) nem nagyon kellett rábeszélni a nagy lepaktálásra, a nagy fúzióra, náluk ez adódott, mégpedig a haza és a szabadság iránti lelkesedést nélkülöző pragmatikus látásmód érvényre jutása révén (ez is fordított irányú, a végeredmény ismeretében konstruált érvelés).
A történet kívülről (SZDSZ-en kívülről) szimpla: lepaktálás, árulás, pénzért, hatalomért - prostitúció. Az ördög ügyvédei lettek, partneri szinten, partneri minőségben. A nemesség árulásának újabb esete: a nagy értelmiségi korrupció.
Ezt a tragikusan egyszerû szituációt komikusan bonyolultan, soha össze nem álló mozaikok garmadával próbálták lefedni. Jobb velünk, mint nélkülünk, mi majd belső ellenzék leszünk (mint rendszerváltás előtt a pártban - kell a karrier, de ellenzék vagyok, belülről bomlasztom a rendszert), abból baj nem lehet, a jövőt olyanra csináljuk, amilyenre akarjuk, stb. stb. Ennek a sok-sok SZDSZ-t mindig leleplező,a lólábat kilógató érvelésnek a támogatást az "a szocik nem is olyan rossz fejek", "ők is csak emberek" szlogenek adták. Így vált a Népszabadság Magyarország legnépszerûbb napilapjává újra - mert az értelmiség egy része saját korruptságát a korrumpáló erők rózsaszínre mázolásával igyekeztek enyhíteni.
Az SZDSZ '94 óta versenyt fut az idővel, hatalmas hálózatos lábmunkára van szükség ahhoz, hogy az embereket, akik nem részesülnek az SZDSZ által lenyúlt, osztogatott pénzekből, ott tartsák az SZDSZ mögött. Ennek legegyszerûbb módja az antiszemitizmus, az antiszemita kártya. Ha ki akarnak rúgni a melóhelyedről, mondd azt, hogy egy kisebbség tagja vagy, és hogy kirúgásod oka ez, és nemfognak kirúgni. Azért akarnak kirúgni, mert meleg vagyok. Azért utálnak, mert utálják a zsidó vallásúakat. Magyarországon nem az van, hogy emberek felháborodnak az MSZP-SZDSZ (mellesleg a FIDESZ kormány alatt is fel voltak háborodva) kormányzása ellen, hanem vallásüldözés, vallás-háború zajlik - naná. Ezt a remek eszközt az MSZP-sek is átvették, köszönhetően annak, hogy semmi más tömegpusztító fegyverük (nincs nekik sem), amit a magyar emberek ellen bevethetnének (mivel az USA-ban az "amerikai emberek"-ben benne van az összes nemzetiség -akik a nemzetet alkotják- nem fogjuk megjegyezni, hogy "és ebben mindenki benne van" - mert pont ez az az méreg, amit a antiszemita kártya a társadalomba juttat). Gyurcsány, aki a zsinagógában a megváltó teljesítményét méltatta, picivel később közölte, aki azt mondja Gyurcsány takarodj, az zsidózik, mert ő szegről végről zsidó vallású.
Így könnyû :) a Korábbi diktatúrákban nemzetellenes, szocializmus-ellenes, államellenes magatartás volt az, amikor kritizáltad a hatalmat meg a rendszert, most, hogy a diktatúra formailag megszûnt, valami más, olyan vétséget kell a helyére tenni, amely ugyanolyan módon lehetővé teszi a kormány ellenségeinek eltávolítását.
Visszatérve az SZDSZ-hez. Ha meg akarjuk érteni őket, egyetlen pillanatot kell magunk elé képzelnünk. Egy népszerû mûvész zsebében, az intellektuális felső tízezerből, egyszercsak beep-pel egyet a telefon: új szöveges üzenete érkezett: kinevezték miniszternek. Nem tudjuk, mi lehetett a szöveg, de mindenképp bizarr lehetett: "Hello András, van ez a a pozíció, bla-bla-bla miniszteri biztos (röviden, apanázs és apparátus a haveroknak) - fogadd el, keresd Vikit, a titkárnőt hétfőn ezen a számon". A történet szépsége, hogy Wahorn András végül nem fogadta el a kinevezést, a másik szépsége (nem sorrendben) pedig az, hogy a sajtó lecsapott erre az ügyre, rávilágítva, milyen gátlástalan hatalomgyakorlás folyik szdsz-es, kormányzati körökben (sajtón nem a haveri kör Népszabadságban, Népszavában és egyéb szocializmusból véletlenül itt maradt újságra gondolunk).
Innentől tovább már nem is szoktunk foglalkozni ezzel a cseppben a tenger esettel, pedig érdemes, mert itt lehet rábukkanni a lényegre, pszichózis leírására, amiben az SZDSZ-esek utaznak. Képzeljünk elegy szép napot, mondjuk 1986 május elsejét. Képzeljük el, hogy a véres kezû Kádár, aki magyarokat végeztetett ki, mint Hajnau, aki puccsot hajtott végre, aki tankokat vezényelt Magyarországra, aki kivégezte Nagy Imrét, egyszercsak megjelenik a magyar 1 tévécsatornán, és közli, a kommunizmus egy kalap szahar, csak azért találták ki, hogy a rabszolga körülmények közt tartott népen uralkodhassanak, a szocializmus meg a másik tréfa, ami semmire nem jó, csak, hogy a haverok, mint Horn, Apró és a kis Gyurcsány villákban lakhassanak, miközben az emberek havi fixből élnek. Képzeljük el, hogy Kádár megelőzve Orbán Viktort és persze a ravasz Gorbacsovot, aki még mindig nem adta vissza Nobel-díját a rendszerváltás nevû hadmûveletért, ajtót mutat a szovjet hadseregnek - ezúttal fordított irányban, kifelé. Kádár lemond, és átadja a hatalmat egy arra járónak, megkérdi, sprechen sie Ungarishe? Az arra járó igent mond, illetve, azt, hogy "ja", és máris ő az új "ideiglenes" miniszterelnök, és úgy hívják, hogy Pető. Képzeljük el, hogy a magyarok ország szerte nemzeti szín zászlókat lengetnek, és a forradalmat éltetik, a békés de forradalmi változást.
Az emberek vidáman ünnepelnek országszerte, a híradókban új bemondók mondják be a híreket, és köztük olyanokat, mint "Wahorn Andrást, a Bizottság együttes egyik alapítóját kultuszminiszternek nevezték ki". "Ifj. Rajk László pártot alapított, és indul a választásokon" (riválisuk a Medgyessy által alapított ex-ügynökök pártja). Göncz Kinga megkapja a külügyi tárcát, Budapest kormányzását pedig rábízzák az egykori Kontroll Csoport egyik vendég-fellépőjére, Demszky-re, Müller Péter-Sziámi megkapja az operaházat, Kis Tamás Laciék pedig a hidakon hajthatnak végre látványos Christo-akciókat, amely mellett St. Auby Szabadság-szobor becsomagolása elbújhat.
Mint Napóleon idején, itt is, a nagy magyar citromos vagy őszi rózsás forradalom során, melynek vezére Pető, minden haver a tarsolyában hordja a politikai karrier, vagy közpénz alapú megbízatás, pozíció marsallbotját. Mind megannyi forradalom, mint Napóleon forradalma is, ez a Pető-SZDSZ forradalom is hamar átmegy uralkodásba - csak egyedül a forradalmárok nem veszik ezt észre.
Mert mi a különbség Horn Gyula és Horn Gábor között? Kádár és Pető között? Göncz Kinga mennyivel jobb, mint Kádár-rezsim béli elődje volt? Mint az ember tragédiájában egy-egy szín vége felé, itt is megjelennek a változásért kiáltó krízis sötét és baljós viharfelhői.
Szélsebesen kiderül, hogy a hatalom struktúrája az, amivel a baj volt, a rendszerrel volt baj, és nem azzal, hogy MSZMP-s diktátorok ülnek a zsíros pozíciókban. Kádár rendszere megmarad Kádár-rendszernek, még szovjetek nélkül is, ha a hatalmi struktúra ugyanaz. Ami forradalomnak tûnt, az ugyanaz a struktúra - más szereposztással. Hogy mi ez a struktúra? Egy felső 10 000 uralkodik a nép felett - ráerőltetve a saját érdekét és akaratát a népre (hátborzongató, hogy Magyarország tragikus sorsát ilyen egyszerûen le lehet írni, pár szóban, mint ahogy hátborzongató, hogy a világ legszörnyûbb betegségeinek a neve is egyszerû: HIV, Madárinfluenza, Pestis, Ebola). A struktúrával kapcsolatban egyébként érdemes megjegyezni, hogy az egyetlen nem a szocializmust folytató kormány (98-2002) során a FIDESZ-t is elkapta a gépszíj, a hatalmi struktúra,és akkoriban úgy tûnt, ugyanazt csinálják, mint a szoci-szdsz-es kedvenceink, és csak azt élvezik, hogy most ők vannak hatalmon, és ez nagyon lehangoló, sőt, dühítő volt. Mentségükre szolgáljon, akárhogyan is szavaztunk ellenük 2002-ben, hogy ők megpróbálták felszámolni a szocialista hatalmi struktúrát.
Az SZDSZ forradalma gondlatnál sebesebben válik diktatúrává, ugyanazzá diktatúrává, amelyik ellen ők egy színnel ezelőtt még hevesen ágáltak. Aztán szín-váltás, és végül felébredünk az álomból, Kádár 1986-ban rezzenéstelenül diktátorkodik, sört virslit fogyaszt a városligetben Hornnal, Lendvayval, Kovács Lászlóval, Medgyessyvel, és a többiekkel (ez most nem az a Horn, hanem az, amelyik az egyik kereskedelmi frekvenciát pályázaton kívül, fû alatt passzolta le az RTL-nek - 2x is).
A szocializmus pedig szépen halad tovább, háborítatlanul, a maga útján, az SZDSZ-nek pedig forradalom nélkül, egyszerû kiegyezés révén kell majd '94-ben megcsinálnia a maga kis Pető-SZDSZ-es forradalmát, hogy "haverokat a kormányba! és mindenhova". A sors iróniája, hogy ezt az egyszerû lefizetés-, osztozkodás -alapú korrupciót, a nagy fúziót simán megcsinálhatták volna a szocializmusban is, ehhez nem kellett volna eljátszaniuk a demokratát egyetlen percre sem. Az SZDSZ forradalma ugyanolyan pálinka-gőzös fikció csupán, mint Lenin, Sztálin, Rákosy és Kádár, a nép vezéreinek "forradalma", mert "forradalmuk" sosem volt forradalom, amit csináltak, az sosem volt más, csak a hatalom akarása. Nem a magyaroknak akartak demokráciát, csak a kádár rezsim hivatalnokaitól, párttitkáraitól irigyelték, amijük volt és van, mert övék az ország és a hatalom, de nem a dicsőség és nem sokáig :)
megjelent: Magyar Hírlap, 2008 Április
Marcell L. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: hatalomgyakorlás, madárinfluenzát, szereposztással, szocializmusban, hivatalnokaitól, népszabadságban, rezzenéstelenül, uralkodhassanak, biztosítékaként, megcsinálhatták, párttitkáraitól, szocializmusból, antiszemitizmus, magyarországon, rendszerváltás, teljesítményét, intellektuális, miniszterelnök, ellenségeiknek, magyarországra, közbenjárására, scientológusok, összekacsintás, háborítatlanul, szocializmusig, madárinfluenza, tragédiájában, választásokon, diktatúrákban, szocializmust, bekövetkezhet, visszamennünk, diktátorkodik, ellenségeinek, forradalmárok, tévécsatornán, ördög ügyvédei, ember tragédiája, bennünket sújtó, gyógyulás gyakorlatilag, hazádat tönkrezúzó, szocializmusig kell, egész ország, tudatban ténykedhettek, szovjetek maradnak, árnyék-uralkodó osztály, társadalmi átalakulásra, nagy volumenû, zsíros hajú, 1994-es fúzió, korábbi irigyelt, fúzió elõ, Horn Gábor, Népszabadság Magyarország, Hello András, Wahorn András, Nagy Imrét, Orbán Viktort, Wahorn Andrást, Rajk László, Göncz Kinga, Kontroll Csoport, Müller Péter-Sziámi, Tamás Laciék, Auby Szabadság-szobor, Mint Napóleon, Horn Gyula, Kovács Lászlóval, Magyar Hírlap, Marcell,
|
|
Offline
